Kalandozó hadjáratok

László Gyula:

Ezeknek a kalandozó hadjáratoknak két fõ típusa volt, a honfoglalás elõtti, és a honfoglalás utáni hadjáratok.

• Gazdasági oka a zsákmányszerzés. A kincsek és állatok mellett hadifoglyokat is szereztek, akikért váltságdíjat kértek. Akiért nem fizettek, azokat eladták rabszolgának Bizáncban.

   

• Társadalmi oka a lejátszódó erõteljes társadalmi differenciálódás. A szabadok nagy számban szegényedtek el, és ezt a folyamatot meg akarták állítani. Erre szolgáltak a zsákmányszerzõ hadjáratok. A szegény szabadok kifosztottak más királyságokat, ezáltal vagyonhoz jutottak. Ám a helyzet nem volt ennyire egyszerû, mivel a zsákmányt nem egyenlõen osztották el.

• A hadjáratoknak politikai okai is voltak. Ezek a hadjáratok védelmi célokat is szolgáltak, hiszen a magyarok ezáltal elrettentették a környezõ országokat, és az állandó zaklatással megakadályozták, hogy egymással szövetkezzenek. A határmenti területeken gyepüket alakítottak ki. A gyepü: több tíz kilométer széles, sáncokkal megerõsített, határvédelmi célokat szolgáló lakatlan vidék.

Ezek a hadjáratok fõleg a nyugati és délkeleti részek ellen irányulnak. Nyugaton a német és francia területek, Hispánia és Észak-Itália ellen indítanak háborút. Délkeleten Bizáncot támadják. Az északi területeket elsõsorban a gyepük kialakítása céljából támadják. Ezekben az akciókban csak egyes törzsek vesznek részt, és nem az egész magyarság. A fejedelem soha nem vesz részt kalandozásokban, hanem egyes megbízottjai vezetik a háborúkat.

A magyarok kezdetben látványos sikereket aratnak, komoly zsákmányt szereznek, és egész Európa retteg tõlük. A kezdeti sikereknek két oka van. Elõször, hogy a magyarok mindig olyan területeket támadnak, ahol politikai bizonytalanság van, ezért ezek az országok nem tudnak hatékonyan védekezni. A másik oka az ismeretlen harcmodor. A magyarok seregét könnyûlovasok alkotják, akik könnyedén felveszik a harcot nehezen mozgatható nyugati nehézlovagsággal. Ezen kívül a magyarok cselhez folyamodnak. A rendezetlennek tûnõ magyar sereg középsõ része menekülést színlel, amíg a két szélsõ szárny rendezett formában marad. Az ellenfél üldözõbe veszi a menekülõket, akik hátrafelé nyilazva megállításra kényszerítik a megbomlott sereget, és az idõközben mögéjük került két oldalsó szárny segítségével bekerítik és szétverik az ellenséget.

A 930as években azonban változás következik be. A nyugati államok szövetkeznek a magyarok ellen, várakat építenek, amelyet a magyar könnyûlovasság képtelen bevenni, mert nem rendelkeznek ostromfelszerelésekkel. Ezenkívül nyugaton elterjed a nehézlovasság, melyek páncéljait már nem képesek átütni a magyar nyilak. A legfõbb gond viszont az, hogy kiismeri a magyarok harcmodorát, nem futnak bele csapdáikba, sõt õk állítanak csapdát a magyar seregnek.

Mindezek következtében a magyarok egyre több vereséget szenvednek.

• 933-ban Merseburgnál Madarász Henrik német lovaghada megverte a magyar sereget. Gyõzelmük oka az volt, hogy a megfutamodást színlelõ magyar sereget rendezetten vette üldözõbe, így sikerült kicsikarni a gyõzelmet.

• 955 augusztusában vívták a híres augsburgi csatát ahol I. Ottó német lovagjai megsemmisítõ vereséget mértek a magyar seregre. Ezután véget értek a magyar kalandozások nyugat felé. Az bizonyos, hogy az itteni magyar sereg elpusztulása nem jelentett nagy katonai katasztrófát, hanem inkább lélektani jelentõssége volt, hiszen a magyarok hiedelmei szerint ha egy halottnak nem adják meg a végtisztességet, akkor az vissza jár majd az élõket kísérteni. Mivel az augsburgi csatánál ez nem történt meg, ezért a hiedelmek megbénították a további hadjáratokat. (Korábban a csaták után a magyarok kiváltották halottjaikat és eltemették õket.).

• 970 Arkadipulos. Itt a török és bolgár seregek mértek vereséget a magyarokra.

A kalandozó hadjáratok megszûnte társadalmi, gazdasági és politikai átalakuláshoz vezettek. A magyarok áttértek a földmûvelésre, amely tovább erõsítette a társadalom tagolódását. A politikai következménye az volt, hogy a délen és nyugaton vereséget szenvedõ magyarokat az eltûnés veszélye fenyegette, hiszen két akkoriban megerõsödõ birodalom közé kerültek. Ez a két birodalom a Bizánci és a Német-római Császárság volt.