"Hős Árpádnak hadai"

A honfoglaló magyarság hadserege könnyűlovasokból állt. Miként Bölcs Leó írta Taktikájában:

"követi őket nagy csapat ló, mén és kanca is, részint táplálékul és tejivás végett, részint pedig sokaság látványának keltése végett. Nem körülárkolt táborokban táboroznak mint a rómaiak, hanem a háború napjáig nemzetségek és törzsek szerint szétszedve legeltetik lovaikat folyvást, télen-nyáron. Háború idején viszont a szükséges lovakat maguk mellet tartják, és béklyóba verve őrzik türk sátraik közelében, a csatarendbe állás idejéig..."

A nagy fejű, vastag nyakú és lábú, vaskosan izmos lovak nyugati szemmel nézve talán nem voltak "szépek", viszont rendkívűl kitartóak. A jó ló előnyeit fokozta a kitűnően megtervezett (és készített) lószerszám: a legfontosabb a nyereg, hiszen ennek jól kell feküdnie a ló hátán, hogy biztos és kényelmes ülést nyújtson a harcosnak, s a lovat is optimálisan terhelje. Ha a nyereg feltörte a ló hátát, a sebre nyers húst kötöztek, innen terjedt el széltében az a hiedelem, hogy a magyarok a fogyasztás előtt a nyereg alatt puhították a húst!

A nyeregkápa abban az ídőben magasnak számított, így biztosan meg tudta magát tartani a harcos. A kengyelt többnyire rövidre csatolták. A bal oldali kengyel általában kisseb volt mint a jobb oldali, hogy ha hirtelen kellet lóra szállni, a kéz segítségével odanézés nélkül is gyorsan bele lehessen helyezni a lábat. A kengyelek homorú talpúak, ami arra következet, hogy eleink puha talpú csizmában jártak. Fontos volt, hogy a kengyel biztos támaszpontot nyújtson a lábank, de ne legyen szoros, hogy eséskor könnyen ki lehessen szedni belőle a lábat.

Nem kis gondosságot igényelt a zabla elkészítése és használata sem. A csuklós zabla két oldalára nagy zablakarikákat vagy oldalpálcákat szereltek, nehogy a zabla a ló szájába csússzon. A harcosok lovának zablája aszimmetrikus szíjvasú volt. Ők ugyanis fél kézzel irányították a lovat,  s így egyenlítették ki az egyenlőtlen faszítőerőt. A zablapeckek lehetővé tették, hogy a harcos egyetlen mozdulattal egyik oldalon kikapcsolhassa a zablát, s a ló ehessen anélkül, hogy a fejéről leszedték volna a kantárt. egyetlen mozdulattal visszakerült a zabla, és a ló és lovas harcra készen állt. A gyakorolt, jól összeszokot lovasok, a jól idomított lovak, a kitűnő loszerszámok és a fegyverzet a megfelelő taktikával együttesen a magyar seregeknek fölényt biztosított európai ellenfeleikkel szemben.

Kép: Nap Fiai lovasíjászok