"Fű kizöldűl, ó sírhanton"

1834-ben a kiskunsági ladánybene határhoz tartozó Benepusztán a nyájukat legeltető páasztorok az egyik homokdomb oldalában különös tárgyakra lettek figyelmesek. Úgy-ahogy összegyűjtötték őket, már amit érdemesnek találtak arra, hogy megőrizzék. Az eset kitudódott, s a tárgyak végül Pest vármegye főjegyzőjéhez, Szentkirályi Mórichoz kerültek; ő sietett azokat bemutatni Jankovich Miklósnak, a kor legnevesebb műgyűjtőének, aki enm sokat késlekedett, hanem a Magyar Tudós Társaság Évkönyvei II. kötetében 1835-ben nemcsak leírta, hanem pontosan meg is határozta a leleteket: három rézmetszetű táblán rajzban is bemutatta a kovetkező, a korra jellemzően hosszadalmas címel: Egy magyar hősnek - hihetőleg Bene vitéznek - ki még a X. század elején, Solt fejedelemel, I Berengár császárnak diadalmas védelmében Olaszországban jelen volt, ujonnan felfedezett teteméről s ölözetének ékességeiről.

A sír leletei 1846-ban kerültek a Magyar Nemzeti Múzeumba, amiről máig tanuskodik a leltárkönyvi bejegyzés. A pásztorok szerint a sírokban az emberi csontokokn kívűl, ló csontok is voltak, melletük kengyelpár, a ló szájában zabla, ezenkívűl összeszedtek vas nyílhegyeket is. A vastárgyakat azonban hiába vitték a múzeumba, mivel azokat nem restaurálták, elpusztította őket a rozsda, mára már nyomuk sem maradt. Találtak szablyát is, ez azonban sose került be a múzeumba. Ezüst illetve aranyozott ezüstből készült szíjvég, övveretek, lószerszám-veretek, kerek és levél alakúdíszítmények maradtak meg napjainkig. Ne feledkezzünk meg a harcos koponyájárol sem, melyen mind jelképes, mind pedig pedig tényleges koponyalékelés nyomai figyelhetőek meg.

Mindezek azonban Jankovich számára még nem lehettek elégségesek a lelet korának megállapításához. A kulcsot az a 30-40 ezüstpénz adta, amelyet átlukasztva díszként vagy ruhán viselt a férfi, esetleg a lószerszámot ékesítették. A múzeumban 12 érme még fellelhető: 7 Berengár király idejéből, 3 Berengár császár idejéből, 1 töredék pedig Berengár császár és X. János pápa közös verete. Jankovich ezek alapján megoldotta a leletek relytéjét: nem lehetett sem török, sem tatár sem más nemzetiségű,".... hanem a hajdani magyaroknál divatozott fegyverrel, lószerszámmal és köntösi ékességekkel felruházott valóságos magyar hős, mégpedig azok közűl volt, akik I Berengár császáridejében, Olaszország diadalmas hósításából, szerencsésen visszatértek...."

Mivel Benepusztán találták, feltételezte, hogy a pusztát a vitézről nevezték el. Az érmek alapján valószínüsíthető, hogy a 930 as években temették el,és részt vett a kalandozó hadjáratokban, Észak Itályában, így juthatott a pénzérmékhez. Ruhái és lószerszámai alapján feltételezhető, hogy jelentős személyiség lehetett.  Ez az első honfoglalás kori feltárt sír, a mai napig az egyikk leggazadagab férfisír.

Amikor 1853-ban a Fejér megyei Vereben9-10. századi érmek által keletkezett újabb sírt találtak útépítésnél, Érdy János azt is joggal határozta meg olyan magyar nyughelyének, aki francia és olasz földre is eljutott. A harmadjára megtalált sírból került elő elsőként 1868-ban tarsolylemez a Nyitra megyei Galgócon. A magyar régészet korszakos jelentőségű alakja, Rómer Flóris már 1869-ben sejtette, mi is lehetett ez az aranyozott ezüsttárgy. "...hasonló a huszár tarsoly fedőjéhez, ez bőrre volt erősítve szegekkel és apró kampókkal..." A csodálatos palmettás minták talán az életfát szimbolizálták.

Azóta mintegy 2000, X.századi (azaz honfoglalás kori) sírt tártak fel, ez a szám az egykor létezett temetkezések töredéke.

A honfoglaló temetők többségét vizes, mocsaras területekből, kiemelkedő halmokon-dombokon találjuk. A sírok sorokba rendezettek, a sorok pedig 10-15 m-es üres közökkel elválasztot sorokba tagolódtak. A sírok többnyire lekerekített formályú, téglalap alakú volt. A gazdagok és előkelők sírjai nagyobbak voltak, hogy elférjenek mellékletek; így a lófej, és a végtagcsontokat tartalmazó lóbör. A ló húsát a halotti toron elfogyasztották.A halotatt fejjel nyugatnak, arccal és lábbal kelet felé helyezték el, háton, nyújtott helyzetben. Nemegyszer nyergen nyugszik a feje. Olykor koporsó nyoma is előkerül, de gyakoribban látszik a halott textillepelbe vagy gyékényszönyegbe burkolása. Az elhunytat díszegyenruhába helyezték a sírba. A feltárások alapján következik: amire nagyon igyeltek a halott temetésekor, hogy minden mellete legyen amire a túlvilágon szüksége lehet, hogy ott ugyanezt az életet folytassa, amit a földön megélt, másrészt viszont attól félve, hogy a halott visszatér a túlvilágról, a felszerelését megrongálták, igyekeztek őt "elválasztani" az élők világától. A lótemetkezés jelzi a halott rangját. lóval csak gazdag előkelőket hantoltak el, nem minden harcost! Sok esetben edényekben, ételt helyeztek el a halott mellet. A temetők nagysága eltérő; vannak 4-8 de 60-80, sőt 100 síros temetők is. A régebben feltárt kis temetők, valószínüleg a nagyobbak egy része. A Felső-Tisza vidékén a férfi sírok a temetők 50% teszi ki. Minden sírban volt íj, gyarkan szablya és harci balta. A gazdag veretes ővek, és tarsolylemezek sokasága is feltűnő. 16-80 síros temetők ezek. Mivel eleink temetőjének mindössze 1% került feltárásra (mintegy 2000) a további kutatások sok információval fognak szolgálni.